Hírek

Sziasztok!
Szomorúan látom, hogy nem kapok komit a fejezethez :(
Nagyon szépen kérlek benneteket, hogy írjatok megjegyzést a fejezetekhez, mivel én így tudom meg a véleményeteket :)

Más:
Készítettem egy főblogot, ahol nyomon követhetitek a frisseket :D
Oldalt megtalálhatjátok a bannerjét, de belinkelem ide
http://www.vampirenori.blogspot.com/

1. fejezet (2.rész)

A várva várt nap (2. rész)

Ideges lettem, ahogy rájöttem, valami srácról beszél a barátnőjével, ám amikor Lily biztosította a másik lányt arról, hogy a fiút meghagyja neki, gyorsan meg is nyugodtam.

Kíváncsian figyeltem, hogy egy vörös hajú lány közelít feléjük, félrelökve a többieket az útból.

Lily ajkai mosolyra húzódtak, amikor kimondta barátnője nevét, és egy számomra értelmetlen kérdést tett fel neki.

Nem is érdekelt, hogy mit kérdez, ebben a pillanatban csak ő foglalkoztatott. Nem tudtam rájönni, mi lehet az oka annak, hogy Alice nem látja. Lily egy rejtély volt a számomra, és minél jobban gondolkoztam rajta, annál kevésbé értettem, hogy miért láthatatlan nagynénikém számára a jövője.

Miközben ezen gondolkoztam, Natalie apró dobozkákat nyomott Emma és Lily kezébe, amikben egy-egy karkötő rejtőzött.

Úgy láttam, a két lány nagyon meglepődött, de egyúttal meg is hatódott barátnőjük ajándékán.

Valami, eddig ismeretlen, de nagyon rossz érzés futott át rajtam, amikor egy - az emberek között jóképűnek számító – srác magabiztosan mosolyogva megszólította.

Azt hittem, hogy Lily ugyanúgy, mint a barátnői, el fog ájulni a srác jelenlététől is, de legnagyobb örömömre, - a fiú legnagyobb bánatára - teljesen közönyösen viselkedett vele.

Akaratlanul is széles mosolyra húzódott a szám, bár bántott egy kicsit, hogy Lily még egyszer sem nézett ide, mióta bejöttünk a terembe.

            - Mi van Edward? Csak nem Lily-n gondolkozol már megint? – kérdezte gúnyosan Alice.

            - Ezt úgy mondod, mintha téged nem izgatna, hogy miért nem látod a jövőjét – morogtam.

Láttam rajta, hogy még mondani akart valamit, de az igazgató hangja félbeszakította a beszélgetésünket.

-         Egy kis figyelmet kérnék tőletek! Tudom, hogy rengeteg mesélni valótok van egymásnak a nyárral kapcsolatban, de kérlek titeket, hogy egy fél óráig bírjátok ki csiripelés nélkül. Megnyitom a tanévet és utána mehet tovább a traccsparti – kezdte meg év eleji beszédét.

Figyelmen kívül hagytam az évnyitó beszédet, Lily sokkal jobban érdekelt, semhogy másra koncentráljak.

Miközben végig őt néztem, egyre csalódottabb lettem, hogy felém se néz.

Lehet, hogy belőle nem váltottam ki olyan mély és furcsa érzéseket, mint ő énbelőlem?

Ez a kérdés állandóan ott motoszkált az agyam egyik kis szegletében, bár a választ nem tudtam rá.

Reménykedtem, hogy egy osztályba kerülünk, így jobban megismerem, és talán arra is rájövök, hogy miért láthatatlan Alice számára az Ő jövője.

A lehető leggyorsabban pattantam fel, amikor elhangzott az igazgató végszava.

Még egy utolsó pillantást vetettem Lily-re, mielőtt kiléptem. Rögtön észrevettem, hogy valamiről lemaradtam, csak azt láttam, hogy fülig vörösödve kibontakozik barátnője öleléséből.

Vajon mit mondhatott neki Emma?

Mindenesetre most ezzel nem foglalkoztam, annál fontosabb volt megbeszélni Alice-szel, hogy ő mit gondol a történtekről.

Beültem a kocsiba a volán mögé, megvártam, amíg Alice megkerüli az autót, és eltáncol az anyósülésig.

            - Alice! Mondd, hogy tudod, mi áll e mögött! – kérleltem.

            - Nem tudom, Edward – sóhajtotta – Valami különös van ebben a lányban, annyi biztos.

            - Valami oka biztosan van- erősködtem – Biztos nem látsz semmit?

            -Edward! Ha látnék is bármit, már régen elmondtam volna–förmedt rám a nénikém – De bármi is áll e mögött, van egy olyan érzésem, hogy hamarosan ki fog derülni – tette hozzá.

Beletapostam a gázba, mert minél gyorsabban haza akartam érni. Szükségem volt egy kis egyedüllétre.

Természetesen ez nálunk lehetetlen volt. Ahogy leparkoltam a Mazdát, Alice kiugrott belőle, és berohant a házba.

Na remek, most jön az, hogy fél perc múlva már mindenki tudni fog mindent.

Igazam lett. Ahogy beléptem a házba, Anyu már rohant hozzám.

-         Edward! Mi történt? Alice azt mondja, nem látta azt a lányt. Ez igaz? – aggódott.

-         Igen. Nem tudom, hogy mi lehet az oka – hajtottam le a fejem – Teljesen tanácstalan vagyok

-         Hogy hívják a lányt? – kérdezte hirtelen Carlisle.

-         Lily – válaszoltam könnyedén, és akaratlanul is elmosolyodtam, ahogy kimondtam a nevét.

-         Sejtésem sincs. Valami különleges lehet ebben a lányba – mormolta Carlisle.

Ahogy végignéztem a többieken, csupa tanácstalan arcot láttam. Senki sem tudta, hogy mi miatt láthatatlan Alice számára Lily jövője.

Én sem jutottam előrébb az ügy felderítésében. Carlisle-nak igaza van, ez a lány tényleg nagyon különleges, mert még nem találkoztam olyan emberrel, akit Alice ne látott volna.

Elhatároztam, hogy megtalálom a megoldást. Addig kutatok, amíg meg nem fejtem ezt a rejtélyt, és majd az iskolában is folyamatosan szemmel tartom Lily-t, talán akkor többet megtudok róla.